Megint olyan régen sikerült bejegyezni, hogy azt sem tudom hol kezdjem.

Talán ott, hogy június végén elmentünk anyukámékhoz nyaralni 3 napra... aztán ottragadtunk... több mint két hétre :).

Férjuram ugyebár építgette a házunk belső falait, és nem láttuk napokig. A szüleim meg felajánlották, hogy menjünk el hozzájuk a gyerekekkel, apa meg hadd dolgozzon itthon. Mindenki nyugodtabb volt így.

Ott volt a nagy kert a gyerekeknek, egész napokat kinn töltöttünk a  friss levegőn, Zoi pancsolt a gyerekmedencében, homokozott, hintázott, megtanulta, hogy nem kell félni a fűnyírótól, meg hogy az ejtőernyős nem tud beleesni a kezünkbe, és a repülő is kicsit nagyobb, mint azt először gondolta. El volt kényeztetve az biztos. Kira pedig nagyokat aludt abban a babakocsiban, amiben még én is aludtam kicsinek... az a legjobb, ma már nem gyártanak ilyet... mint egy bölcsőhinta, elég, hogy a gyerek mozog benne, ring, és már alszik is a pici. Isteni!

Én is nagyokat tudtam aludni... sehol máshol nem tudok azért olyan jót aludni, mint az otthoni ágyamban! :) Ki tudja... talán a jó levegő, vagy az éjszakai tücsökcirip hiányzik a pesti lakásokból! :D

Szóval nagyon jó volt otthon, de elég is... azért minden család kialakítja a saját szokásait, és ezek nem feltétlen esnek egybe. És bármennyire is köszönöm, hogy otthon lehettünk, azért már vártam, hogy visszajöjjünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.