Zoi megy. Sőt mitöbb: szalad!
Hét végén voltunk nézelődni az egyik nagy lakberendezőáruházban, mert házépítésre szeretnénk adni a fejünket. Zoi egész idő alatt a mi kezünket elengedve egyensúlyozott a bútorok között. Annyira édes, mikor feltett kézzel tipeg-topog. Sokszor persze úgy kellett elkapni, mert már három szobával arrébb járt, mint mi.

Habár a járással nagyon előre tartunk egy évesen, a beszéd kissé döcögősen halad szerintem. Nagyon jól tud kommunikálni, mindent megért és megmutogat, az állatok hangját többé-kevésbé utánozza, de szavakat nem hajlandó mondani. Volt időszak (8-9 hónaposan), amikor már szépen mondta, hogy apa, meg baba, de azóta nagy-nagy csend uralkodik. Nem mond semmit, csak hümmög. Pontosabban továbbra is mondja hogy "pa", "ba", "áp", "amm" meg ilyeneket, sőt újabban a szavak végét vagy elejét is ismétli utánunk. Remélem hamarosan eljutunk már felismerhető szavakig is, mert néha azért egyszerűbb lenne az egyre összetettebb gondolatait megvalósítani ha értenénk, amit akar.

Az alvás viszont nagyon jól megy mostanság. Semmi dajkálás, könyörgés. Ha mondjuk, hogy megyünk aludni, persze rögtön megszökik, és megpróbálja elvonni a figyelmünket, de azért nem kerül cirkuszba, hogy ágyba kerüljön. Elbúcsúzunk a szobájában lévő plüss és festett állatoktól, a Shrek családtól ami a falára van felpingálva, és utána saját maga kéretőzik be az ágyba, és alszik. Annyira jó kislány!

Újabban jó játék a játékkockából építés. Már régen próbáljuk rávenni, hogy ne csak romboljon, hanem építsen is... persze mindeddig kevés sikerrel. De azért azt már sikerült elérni, hogy három kockáig hagyja, hogy építsünk, csak utána rombolja le. És azt is, hogy már ő is próbálkozik. Megfog kockákat és ügyesen felállítja. Utána meg jókat tapsol rajta, ha sikerül neki.
A másik a rajzolás ami most a sláger. A szülinapjára kapott zsírkrétával rajzolunk minden nap... kétszer... jó eséllyel csak a füzetbe, bár valamelyik nap sikerült kissé a szőnyeget is összefirkálni.
És persze az olvasás. Mesekönyvből szerencsére jól el vagyunk látva főként a nagyik, meg a keresztanyu által, szóval sokat olvasunk. Megmutogatjuk bennük az állatokat, elmondjuk mit csinálnak (a kisegér például "amm" egy virslit), vagy épp elénekeljük. Zoi is már elég szépen elmondja a maga módján, hogy mik vannak a képen.

A bilibe pisilés is nagyon megy már, bár még azért a pelust nem merném levenni róla.

Nagyjából ennyit mára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.