Még alig ocsúdunk, és már eltelt majdnem egy év.
Zoi elmúlt 11 hónapos, a bejegyzések pedig nem nagyon szaporodnak, pedig már annyi mindent tudunk.

Zoi ült már 5 hónaposan és szépen megállt 8 hónaposan, ezért aztán nem mászott, hisz valljuk meg, miért is kellett volna neki... még 8 hónaposan sem mászott... és ez már kezdett minket kissé megijeszteni. Hallottam egy kedves ismerőstől a Dévény alapítványról, akiket tiszta szívből ajánlok mindenkinek. 11 gyógytornászukat hívtam fel, mire sikerült egy valakit találni (mivel jók, így túlterheltek kissé), aki bevállalta kislányunkat 1 hónapon belül.
Kiderült, hogy kissé le vannak tapadva az izmai, de csak egy picit van lemaradva. Azt mondta a gyógytornász, 2-3 kezelés, és higgyem el, szépen fog mászni. Nem hittem a szememnek, amikor végre május 31-én este végre nekindult. Barátnőmék esküvőjére mentünk aznap. Előtte reggel még cirkuszolt, potyogtak a könnyei, mikor csináltuk a mászáshoz szükséges gyakorlatokat, este meg letettük az ágyra és ő hipp-hopp átmászott az ágy másik felére. Azóta mászik... Talán az egyik legédesebb dolog, mikor a kisbabák pici segge a nagy pelusban csak úgy jár mászás közben. Ennivaló!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.