Május 6-án, csütörtökön este 4 nap túlhordás után elég kemény, 6-7 perces fájásokkal küzdöttem. Apa lement edzeni, én meg beültem fürdeni, hajat mosni, mondván a jóslófájások elmúlnak a meleg vízben... hát ezek nem múltak. Aztán 11 óra körül szóltunk…

Elmentem a dokihoz, akinél éppen előttem "pukkadt ki" az Ultrahang gép! De nem hagytam magam, bementem a kórházba, mikor hétvégén ügyeletes volt... és ott volt a picike pötty a pociban. Ami persze nem azt jelentette, hogy lenyeltem egy meggymagot, hanem hogy újra indul a 9…

Késett... észre sem vettem, de már 4 napja. Augusztus 28-án meló után vettem egy tesztet... kár hogy csak egyet. Pozitív lett. Apának kivittem a játszótérre mutiba... hát nagyon örült, bár jól meglepett minket, mert nem igazán így terveztük. A terv végülis ez volt...…

Mikor eljött a nagy nap - 2009 augusztus 10-e - a doki bácsink azt mondta, még semmi híre nincs, hogy hamarosan megérkezzen a picikénk. És azt is közölte, hogy elutazik pár napra, de ne aggódjunk, mert még van időnk. Aztán a szülésznőnk is elutazott pár napra pont akkor. Mondanom…

A terhességemet elneveztük anti-terhességnek, hiszen semmi sem úgy zajlott, ahogy más mesélte. Nekem nem volt reggeli émelygésem, nem voltak búvár gyümölcsök és ételek (értsd: amik lementek, majd vissza is jöttek gyorsan) az étlapon, a kávénak nem hogy rosszul voltam a…