A terhességemet elneveztük anti-terhességnek, hiszen semmi sem úgy zajlott, ahogy más mesélte. Nekem nem volt reggeli émelygésem, nem voltak búvár gyümölcsök és ételek (értsd: amik lementek, majd vissza is jöttek gyorsan) az étlapon, a kávénak nem hogy rosszul voltam a szagától, de majd megvesztem érte hogy ihassam (amit sajnos a mai napig nem tehetek meg és már nagyon hiányzik!!!). A fűszeres ételek voltak a kedvencek, minél szagosabb, annál jobb :)

Két dolgot nem bírtam megenni: az olajos halat és a hagymát ha nem volt megfőzve/pirítva.

A picike nőtt a pociban, és ahány ultrahangra elmentünk, annyiszor nem mutatta meg magát. Elneveztük Úszkának, hisz egyszer sem látszott igazán hogy kislány vagy kisfiú lesz belőle, mert eleinte mindig elúszott az ultrahang elől, később meg az összes vizsgálat alatt olyan pózt vett fel, hogy takargatta magát. Ez volt az egyetlen olyan dolog, ami miatt kislányra számítottunk, egyébként tiszta fiús terhességem volt.
Még a 38. héten is elmentünk egy 4D ultrahangra, hogy megbizonyosodjunk, minden rendben van, meg esetleg meglessük mi van a lába között. Hát jól kitolt velünk - a jobb lábát berakta a nyakába (persze ettől a mutatványtól előtte nap egész nap azt hittem megszülök), a jobb kezét a háta mögött a popsijára tette, a bal kezét elől a lába közé, a bal lábát pedig jól felhúzta... és jó mélyen bealudt!!! :) Az ultrahangos orvos ébresztgette, de semmi! :) Másnap bezzeg visszapakolta magát normális pozícióba, ami miatt megint egész nap azt hittem, hogy azonnal indulunk a kórházba.

Amúgy a dokim közölte, hogy példaterhességem van, hiszen szerencsére minden rendben ment (kisebb görcsöktől eltekintve a hatodik hónapban, amiről kiderült hogy Zoi rajta fekszik a petefészkemen, attól van). Nem voltam fáradt, melóztam, varrtam a picikének, hímeztem és egyszerűen imádtam terhes lenni. A munkahelyen átvették a melómat - ketten!!! 4-szer annyi fizetésért!!! Hiába :) aki jó az jó :) Tiszta szerénység mi? :) Kár, hogy nem pereltem be akkor őket... És az utolsó hónapot már otthon töltöttem. Apa is otthon volt, hisz ő  tanár és elkezdődött a szünet. Együtt szépítgettük az otthonunkat és készültünk a picike érkezésére. Valamint minden héten, majd minden 3 napban, majd minden nap... majd miután végül 9 nappal túlhordtam Zoit, naponta már kétszer is a kórházba jártunk EKG-ra meg Ultrahangra, meg vizsgálatra, meg miegymásra... De (eddig) minden a legtökéletesebb úton haladt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.