Nicsak, ki beszél?

2009.10.14. 10:00

Zoi dumcsizik! Sokat! Igazából sajnos általában fogalmunk sincs, hogy mit is mond, de azért próbáljuk megérteni. Ez általában abba torkollik, hogy a gyerek mutogat és egyre agresszívabban magyaráz, majd cirkuszol, és végül képes még a seggét is a földhöz verni, ha nem tudjuk megérteni mit mond.

Szoktam neki mondani, hogy megtanulhatna már beszélni rendesen, mert már olyan összetett gondolatai vannak, amit nem lehet megérteni, ha nem magyarázza el.

Legújabb szava a "babúj" vagy "bebúj" vagy "bebbujé" vagy "babbujé"... szerintünk ez ugyanazt jelenti, de nem tudjuk, hogy mit. Tippünk szerint azt, mikor öltözünk, és bebújunk a ruhába. De nem biztos, mert egy csomószor mondja, teljesen összevissza szituációkban. :) Vicces.

Amúgy ezer és egy új dolgot mond: "Ba"=gomba és a gomb, "ana"=anya, "Pa"=apa, "Te"=te, de ezt kb 10-szer elmondja egyszerre egymás után. "meme"=enyém, "enni"=inni, "amm"=hamm, vagyis enni, "Pú"=puha (a párnára szoktuk mondani). És még biztos van egy pár, ami épp nem jut eszembe.

Aztán tud már vezetni is... apa az ölébe veszi vezetés közben, és Zoi ezerrel tekeri a kormányt és brümmög közben. És megmutatja, hogy liheg a kutyus... meg kell zabálni ahogy kinyújtja a nyelvét és liheg. :) És édesen rajzol zsírkrétával, pl a falat is sikerült egyik nap... közben pedig jót kacagott.

Próbál ugrani. Az is nagyon édes. Kicsit olyan, mintha egy 200 kilós ember próbálná. Lendületet vesz, majd pipiskedésbe emelkedik, és visszapottyan a talpára. Imádnivaló.

Eszik egyedül... már ha hagyjuk, hogy az egész konyhát összemaszatolja. :)

És még táncol is... kedvence a Nox. Erre nagyon jót szokott rázni... végre van valami, amit tőlem örökölt. :)

És talán a legfontosabb. Leszokott a cicizésről. Már csak este ciciztünk, és egyik este a tejci ivás után egyszerűen nem kért. Mutogatta a függönyt, amiről mesét szoktunk mondani (zsiráf, csiga, barika van rajta, meg virágok, meg miegymás). Elmondtam neki a mesét, majd mutogatta a macit az ágyában, és azt, hogy megy hozzá be aludni.
Nagyon büszke voltam rá, mert ez azt jelenti, hogy már ekkora nagy kislány lett... de egyben rossz is volt... talán kissé "már nincs is szüksége rám" érzés vegyült bele. Tudom, ez egyre inkább így lesz, de ez volt az első ilyen, és talán egy könnycseppet is ejtettem... az én drága NAGYlányom!!! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://ancsoka.blog.hu/api/trackback/id/tr271448642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

:) sőt, ma már azt is mondja, hogy "mama", amitől a nagymamája el is érzékenyül, ahogy kell...
Nekem pedig személy szerint az tetszik a legjobban, hogy mikor végre eltalálod, hogy mit szeretne mondani és megismétled, akkor annyira bólogat, hogy az majd' leesik a kis buksija. :) Na az vicces.
süti beállítások módosítása